Múlt havi kihívásunk győztes képét Zsolt küldte, ezért most az ő bemutatkozása következik. Fogadjátok szeretettel:
“Sziasztok!
Tatár Zsolt vagyok, 2024 óta a Klub tagja. Nagy öröm számomra, hogy most egy olyan fotóm kapcsán mutatkozhatok be, amely a legutóbbi kihíváson első helyezést ért el. Jó érzés, amikor egy kép, amelynek elkészítésébe az ember beleteszi a saját látásmódját, mások számára is működik. Nekem ez elsősorban nem célba érkezés (hol vagyok még attól), hanem egy nagyon jó visszajelzés arra, hogy érdemes továbbmenni az úton.
A fotózásban azt szeretem a legjobban, hogy megtanít másképp látni.
Egy idő után az ember már nem egyszerűen csak „néz” egy helyzetet, hanem észreveszi benne a fényt, a gesztust, a mozdulatot, a hátteret vagy azt a néhány másodpercet, amikor minden a helyére kerül. Ezért érzem úgy, hogy a tanulásnak igazán sosincs vége. Mindig lehet pontosabban látni, tudatosabban komponálni és egy kicsit jobb képet készíteni.
Hobbi fotósként nem zárkózom be egyetlen műfajba, de tény, hogy a legközelebb hozzám a portréfotózás áll. Egy jól sikerült portréban nem pusztán az a fontos, hogy valaki jól nézzen ki a képen. Sokkal érdekesebb az a pillanat, amikor megjelenik benne valami a személyiségéből – egy tekintet, egy gesztus, egy apró mozzanat, amitől a kép valóban róla kezd szólni. Jellemzően a szűk környezetem fotóztam eddig, legfőként a gyermekeimet…vagy épp Samu kutyámat.
A portrézás mellett fontos terület számomra az környezet és élővilág, azon belül a madarak fotózása, mely egészen más ritmust kíván. Ott nem én mondom meg, mi fog történni. Figyelni kell, várni, alkalmazkodni, és készen állni arra a néhány másodpercre, amikor egyszer csak összeáll a fénnyel az alany és létrejön a pillanat. Talán éppen a kiszámíthatatlansága miatt szeretem ennyire. Expo után természetesen mindig ott van a következő kép, amit egy kicsit még jobban szeretnék elkészíteni. Valamikor sikerül, valamikor nem. Kedvenc témáim közé tartoznak még az épületek, az autók és a repülőgépek, melyek szintén egy másik világot jelentenek. Ezeknél a formák, a vonalak, a részletek, a sebesség és a mozgás vizuális megjelenítése a legfőbb cél. Egy repülőgép vagy egy autó önmagában is látványos téma lehet, de engem leginkább az érdekel, hogyan lehet úgy megmutatni, hogy a képen ne csak maga a tárgy, hanem annak karaktere és dinamikája és a környezete is megjelenjen. Első pillantásra talán nincs sok közös egy portréban, egy madárban és egy repülőgépben, én mindig ugyanazt keresem. Azt a pillanatot, amikor érdemes megnyomni az exponálógombot.
Nem mondom, hogy mindig jól sikerülnek a képeim, de ezért vagyok itt a Klubban. Az egyik legnagyobb értékének a sokszínűségét és a KÖZÖSSÉG erejét tartom. Rengeteg különböző fotós terület, oktató és látásmód jelenik meg benne, ezért szinte mindig találok valamit, ami továbbgondolásra ösztönöz. A tanulásban ráadásul remek mentorok segítenek, akik nemcsak technikai tudást adnak át, hanem a saját tapasztalataikkal, látásmódjukkal és jószándékú építő visszajelzéseikkel is sokat tesznek hozzá a fejlődéshez.
Sokszor éppen egy olyan oktatóanyagból, mentori gondolatból vagy más fotós képeiből viszek magammal valamit, ami első látásra egyáltalán nem kapcsolódik ahhoz a műfajhoz, amit éppen fotózom. Ezek az apró felismerések később mégis gyakran visszaköszönnek egy-egy saját kép elkészítésekor. A kihívásokban is ezt szeretem igazán. Adnak egy témát vagy gondolatot, ami kizökkent a megszokottból. Arra kényszerítenek – a szó legjobb értelmében –, hogy az ember ne csak azt fotózza, amit egyébként is lefotózna, hanem gondolkodjon, keressen és próbáljon ki új megoldásokat. Sokat jelent, hogy olyan emberek közt lehetek, akik ugyanazért lelkesednek, mégis teljesen másképp látják ugyanazt a világot. Egy jó fotó inspirál, egy jó kritika pedig sokszor többet tanít, mint amikor az ember századszor is végignézi a saját képét. Az építő visszajelzés elengedhetetlen a fejlődéshez, időnként szükség van egy külső szemre, amely észreveszi azt is, amit mi éppen nem. A Klubban szerintem ez nagyon jól működik. Egyszerre ad tudást, inspirációt, hiteles mentorokat és egy olyan közeget, ahol természetes az, hogy mindig van még mit tanulni.
Sajnos munka mellett ritkán van lehetőségem arra, hogy egy tematikus fotózást igazán alaposan előkészítsek és tudatosan felépítsek, pedig nagyon szeretem azt a folyamatot is, amikor egy kép már jóval a gomb megnyomása előtt elkezd megszületni. A KattanjRá kihívást esetében Fankó Renátával (@_frankorenata_) közösen éppen erre nyílt lehetőségünk. Simona (@si.pod_) vállalta a modell szerepét, és egy Ford oldtimerrel egy klasszikus, pin-up hangulatú fotózást terveztünk meg. Különösen élveztem, hogy ezen a fotózáson egyszerre találkozott két hozzám közel álló világ: a portré és az autófotózás. Jó élmény volt megtapasztalni, mennyit hozzá tud adni egy képhez, ha a helyszíntől és a ruhán át egészen a sminkig (@nikolettahorvath_mua) minden egy közös vizuális gondolat köré épül.
Köszönöm még egyszer az elismerést!
Szép fényeket mindenkinek!“
Tudtad? Klubtársaink minden hónapban ringbe szállhatnak a saját kihívásunkon is, ahol 20.000,- Forint értékű Fotoplus vásárlási utalványt és a plüss kabalánkat, Kattanj Kirát nyerhetik meg.


